Megint egy best buy ezerforintos. Nagyon örülök, hogy egy diszkontlánc bevállal ilyeneket. Semmi faxni: gyönyörű szín, simaság, vanília (a merlot!) és számolatlan féle gyümölcs. NAGYON élvezetes, fog között szűrős, azonnal elfogyós. 

Annyi benne az árnyalat és annyira kifinomult (kutturális), hogy alig bírom megtalálni benne a bort. Ettől függetlenül kurva jó, fényes napsütés teli árnyékokkal. Nem könnyen érthető, de annál egyszerűbben iható. Na jó, ezt már én sem értem. Zenében kb. ez:

  A Rezeda után kis csalódás. Nem mintha feledhető, pláne rossz lenne, csak hiányzik belőle az élményszerűség. Olyan, mint egy profi Steely Dan szám. Szerethető és kicsit agyafúrt, de nem az innováció csúcsa.

Az első pár korty nem túl megnyerő. de aztán helyére kerül minden: teljesen okés bor, csak nem nekem való. Az utóíze mondjuk zseniális. Nehezen érthető.

Most már úgy néz ki, minden nyárnak van egy jellemző fehérbora. Tavaly a Béla és Bandi Balaton, előtte valamelyik alap Figula volt, talán pinot gris. Megbízható, könnyen érthető, bármikor elővehető kánikulai innivalók, magukban vagy fröccsnek.  Idén szinte az első…

Elbújt a spájzban. Meg is ijedtem, hogy megint bejön a nyomott, élesztős nyerstészta meg a benzinszag, mint legutóbb egy szintén elfeledett és megfáradt fehérbornál. Na, ez nem öregszik. Nekem ilyen a Nagy Bor. Élményszerű, de nem kell filozofálni rajta, pláne megfejteni. Nem…